Mint ki hagymát...

0:00
0:00

                                   Mint ki hagymától könnyezik,

                                   s orrát törölve elgondolkodik:

                                   mért zuhan ő megint s megint a szörnyekig,

                                   s mért nem hagyja mégsem e boltot itt;

 

                                   Mint ki húst aprít s serpenyőbe vet,

                                   s az illat lassan föl, orrába kúsz

                                   megérez egy delejes új erőteret,

                                   mely a kételyek mély árkába húz;

 

                                   Mint aki salátát mos s levelez,

                                   s az ujjáról ecetes lét lenyal,

                                   töpreng, kipróbáljon-e újabb szereket,

                                   vagy érje be kávéval s tablettáival;

 

                                   Mint ki gombokat nyomkod s egerész,

                                   nem tudhatván, hogy ebből ki mi sül,

                                   s hogy mi vezeti kezét: merev ész,

                                   lágy(uló) szív vagy Isten, kibicül.

 

                                   Mint aki már minden leélhetőt leélt;

                                   lesöpört konyhaasztal előtte a lét,

                                   nem jajong és nem tanúsít erélyt

                                   ha rajta múlna, mint a gőz oszolna szét.

 

                                   Mint aki már megint rossz verset írt,

                                   de eldobni megint nincs ereje

                                   kudarcot beismerni sose bírt;

                                   hogy foghatna hát tenni ellene?...

Speaker: 
Tatár Sándor