Horatius-töredék

0:00
0:00
...megfoganatlan szörny-ivadékait
siratja könnyek nélkül a földanya,
            már egyedül a fájdalommal,
                        súlya saját üregébe omlik;
temetve gyászol, önmaga hullva rá
– porló, sötétes, lángfakította föld –
            önteste monstruózus, érdes
                        sziklaoromtömegére; látja,
ahogy örökké ránehezül a súly
a vállizomra, és ahogy átszakad
            a hasfal újra, és kibuggyan
                        vércafatokkal a máj, s homályos,
szűk léte mélyén nem feledőn mered
értetlen-értve a szerető saját
            láncok szorította kezére,
                        nincs, aki megszabadítsa, senki...
 
 
(A hangfelvétel 2014. június 20-án készült.)
Speaker: 
Imre Flóra