Egy fotel

                      Lucian Freud: Fotel a kandalló mellett, 1997

 

Üres fotel a kandalló mellett.
Csak most állt fel belőle valaki,
most hagyta el a helyét, a szobát.

Most vagy csak nemrég, nem olyan
régen, mint amikor még rinocéroszok
és mammutok lakták a Földet.

De aki benne ült, sokat ülhetett benne.
A háta jókora nyomot hagyott a támlán.
Vagy az inkább a tarkója nyoma?

A fenekénél a bőr majdnem berepedt.
Na és a karfák! Rajtuk a nehéz,
a láthatatlan, csontos kézfejek.

Vajon visszajön-e még az a valaki?
Vagy el se ment, s így vissza se kell jöjjön?
Lehet, hogy mindig más ül a fotelben?

Vagy ez a te foteled, és akárhol is vagy,
történjen bármi bármikor veled,
ez a fotel, ez őrzi a helyed?

Közben jönnek-mennek, mindig jön valaki,
s mint egy medencébe, beleveti magát,
fészkelődik, rugózik, szokja a szagát.

Vén fotel. Kell ez valakinek? Dobja ki?
Két megfeketült, sötétbarna karfa.
Nem, nem dobja ki. Kell neki.

Speaker: 
Kántor Péter