A légcsőként szűkülő
Alagútnapokat
Nem követi tágas mező –
Ébrenléteid álmodban
Ne jöjjenek elő.
Amikor öngyújtód lángja,
Mint egy lélekvezető,
Bolygófényként előtted bolyong,
S úgy vezet valamely árnyvilágba,
Akár egy távoli rokont…
Amikor jössz a Szugló utcán:
A halálra élő példa,
És nézed, ahogy a szemetes-
Kocsi tetején egyhelyben
Forog a fénysziréna.
Amikor a gipszstukkó
Felhők szelíden hulló
Koszfehére,
Mint múló
Rosszullét, szitál a végre.
Amikor a Szajna-
Söröző mellett elhaladva
Csak úgy, ad hoc
Zuhanni kezdesz –
És a semmiben megkapaszkodsz.
Speaker:
Acsai Roland