Valami nagy megilletődöttség szokott erőt venni rajtam, valahányszor ott járok a szalontai Arany János-múzeumban. Már maga a Csonkatorony iránt való tiszteletem akkora, hogy jó félnapi izgalomnak elég nekem. S ilyen tiszteletlenségre hogy adhattam mégis fejem, ma sem tudom… Megírom, de az az öreg múzeum-őr azért meg ne haragudjon. Böngészgettem a megsárgult emlékek közt áhitattal. De sokszor pirított reám már eddig is az a nehány üveggel borított asztal. De most… (talán mert csak magam voltam) minden elfogódottságtól egészen megszabadultam. Úgy járkáltam, mint...Tovább