A csúszás-mászás után, megmondom őszintén, eléggé kimerültem. Egyrészt testileg: térdem tele volt horzsolásokkal, másrészt lelkileg: a Lányomlányával és Kudival való kirándulástól. Nem beszélve a kezemről, mellyel mégis kerestem a kenyeremet. A kapaszkodásban annyira földagadt, hogy nem tudtam írni, sőt másnap kétszeresére dagadt. Úgy meredt előre, mint két bokszkesztyű.

– Mi van, Papulek? – kérdezte kedveskedve Lányomlánya, amint látta, hogy hanyatt fekszem, és előrenyújtom a levegőbe két bokszkezemet.

– Á, hagyj a csudába...Tovább