...

A Félőlény a szörnyfelvételi iroda előtt állt és rezgett, mint a kocsonya. Közben fülelt.

Csönd volt. De miféle? Egyáltalán nem hasonlított a kiserdőbelihez. Mert bármily rémriogatta tájjá lett is az Utolsó Kiserdő, a csöndje még a régi: otthonos, apró szösszenések, levelek szerelmes sugdosása, fűszálak kocódása, szelíd zizzenés, amint álmában másik oldalára fordul a postaposzáta – így csevegett a csönd a tisztáson.

Itt, e szörnydúlta tájon más volt a csönd is: kiismerhetetlen, szorongató. Süket. Teljesen tökéletes. Rezzenetlen, pisszenetlen, szisszenetlen...Tovább