„Feri már iskoláskora előtt megtanult írni […] Az iskolát magántanulóként kezdte. 1887-ben beíratták apja egykori alma materébe, a Ferencvárosban található Lónyay utcai református gimnáziumba. Jó tanulónak számított, de soha nem volt osztályelső. Ügyes rajzolónak bizonyult, de a nyelvekhez és a zenéhez is volt érzéke […] A kamaszodó Neumann Ferit – tanárai és a szalon hatására – bűvkörébe vonta az irodalom. Az írás és a színház iránti vonzalmának jelei felső gimnazista korában tűnnek ki.”

 

(Csordás Lajos: Molnár Ferenc)

 

*

 

„…sejtelmünk sem volt, hogy az evangélikus gimnáziumban nő, növekszik egy feketehajú, csillogó szemű fiú, aki a mi kis irodalmi társaságunk élére fog kerülni, akit akkor még Neumann Ferinek hívtak s aki a gimnázium padjain akkor még arról álmodozott, hogy jogász, nagy jogász lesz belőle.

Legeredetibben tulajdonképpen festőnek készült a kis gimnazista Molnár. Volt iskolatársai beszélik, hogy rajzolóművészetével mindenkit ámulatba ejtett. […]

Nagyszerű tanuló volt az iskolában Molnár Ferenc. Az osztály legjobb diákjainak egyike. Pedig sohasem tanult a szó diákos értelmében és iskolán kívül nem sok időt szentelt a tankönyveknek. Annál többet olvasott és még többet hódolt a diákos szórakozásoknak, amelyeknek sorában éveken át nagy szerepet játszott a szülői ház szomszédságában levő páluccai »grund«, ahol a laufmétázástól kezdve az összes kalandos, diákos játékokban a környék gyerekeivel együtt részt vett. Az akkor szerzett impressziókból született meg később a »Pál uccai fiúk«, című világhírű regénye..”

 

(Csergő Hugó: Hogyan lett Molnár Feriből Molnár Ferenc)

 

Az 1895-ös március 15. ünnepélyről: