Az ál-Nemecsek pere

Jezsek-Józsika Ferenc kontra Hollós Korvin Lajos

1963. március 13-án hosszú sor állt a Fővárosi Bíróság előtt. A teremőrök példátlan módon belépőjegyeket kényszerültek kiadni, olyan sokat voltak kíváncsiak az ál-Nemecsek perének második tárgyalására.
Az ál-Nemecsek ügyében egyébként az a legmeglepőbb, hogy a nevezetes perre éppen a magát Nemecsek Ernőnek kiadó Jezsek-Józsika Ferenc kezdeményezésére került sor. Történt ugyanis, hogy 1962 decemberében Hollós Korvin Lajos író egy glosszát jelentetett meg az Élet és Irodalomban, amelyben tényekkel bizonyította, hogy A Pál utcai fiúkat az Úttörő Áruházban három forint ellenében dedikáló hetvenes úr nem lehet azonos a Molnár Ferencáltal megörökített szőke, törékeny, vézna fiúcskával. És nemcsak azért, mert Jezsek-Józsika történetesen hetvennégy éves korában is szálas, nagydarab ember volt.
Az ál-Nemecsek akkoriban már öt éve tartotta lázban regényes históriáival a kisúttörőket. A gyerekek csapatostul zarándokoltak a Pál utcai főbérleti lakásba, amelyet a tanácsi bedolgozó papucskészítő éppen mint jeles irodalmi alak sírt ki az illetékes helyhatóságtól, mondván, hogy társbérletben csak nem fogadhatja a nemzetközi küldöttségeket. Fáradozását a látogatók kisebb ajándékokkal, kacsákkal és libákkal hálálták meg, később pedig az Úttörő Áruház fizetett neki azért, hogy az előtérben ülve A Pál utcai fiúk legfrissebb kiadását dedikálja. Biztos, ami biztos, ő azért még további három forintokat is kasszírozott az autogramokért.
Az irodalmi hetilapban megjelent glossza viszont jócskán rontott az üzleten, ezért az ál-Nemecsek ellentámadásba lendült. Az ellenfél viszont nehéztüzérséggel vonult fel. Bebizonyították, hogy Molnár a saját gimnáziumbeli osztálytársairól mintázta a könyv szereplőit, és Jezsek-Józsika, aki akkoriban csecsemő volt, aligha fordulhatott meg a grundon, amelyet egyébként a századfordulóra már be is építettek. Hollós Korvin mellett tanúskodott ráadásul Molnár Erzsébet, az író testvére is, aki kijelentette: bátyja már a legutóbbi ál-Nemecsek feltűnésekor, 1938-ban azt üzente haza Amerikából, hogy nyugodtan dobja ki az imposztort, mert a valódi Nemecsek még 1919-ben meghalt tuberkolózisban.
 
(N. Kósa Judit, Népszabadság, 1998. március 13., részlet a cikkből)