A Pál utcaiak játszóhelye: a Grund, a Pál utca 2-4. és a Mária utca 48-46. szám alatti üres telken állt.  Itt működtette Luczenbacher Pál a gőzfavágó üzemét, farakások sorakoztak az udvaron, palánkkerítés határolta. A gyerekek az udvar eperfájáról szerezték a selyemhernyó tenyészethez a leveleket. Itt játszottak a regénybeli Pál utcai fiúk és eredeti modelljeik is: Neumann Feri, osztálytársai, a környékbeli gyerekek. Azon a bizonyos szomorú bérházon emléktábla hirdeti a Pál utcaiak győzelmét. A mai grund a Tömő utcában épült fel, a gyerekek kipróbálhatják a faerődöket, ismerkedhetnek a regény eseményeivel.

A Práter utcában avatták fel Szanyi Péter: Einstand c. szobrát, mely a regény alapkonfliktusára emlékeztet.

 

„A Pál-utcai telek igaz érzelmek színhelye volt: tanú vagyok rá, hogy a fele se költői kitalálás.”

 

(Feiks Jenő: Molnár Ferenc premier előtt, részlet. Színházi Élet, 1924. nov. 16-22.)

 

„A Pál utca sarkán volt a grund, tele farakásokkal. A kapu mellett kis házikóban őr lakott., aki a fára vigyázott. Dohányt és gyufát vittek az őrnek, hogy beengedjen a grundra.

Kis papírzászlók lengtek a farakások tetején. Csatakiáltások hallatszottak át a kerítésen, ahonnan belestem rátok…

- Elmennék markotányosnőnek, ha majd tavasszal kivonultok.”

 

(Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk, részlet)

 

„A grund maga üres volt, mint ahogy ez üres telekhez illik is. A palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja, s hátul... igen, hátul volt az, ami a grundot nagyszerűvé, érdekessé tette. Itt tudniillik egy másik nagy telek következett. Ezt a másik nagy telket egy gőzfűrészelő cég bérelte, s a telek telis-tele volt farakásokkal.” 

 

(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, részlet)