Bp. VIII. Nemzeti Múzeum kertje
a Muzi
|
A Református Gimnázium törzs-játszóhelye a Muzi, vagyis a Nemzeti Múzeum akkor még sétatérré
nem alakított kertje, párhuzamosan az Esterházy utcával.
„Az én muzim előtt még lóvasút szaladt, az én Muzim előtt katonabanda masírozott a „Nájgebáj”-ba, az
én Muzimat szent Istvánkor elözönlötte a sok falusi, az én muzimban még nem állott Arany jános szobra,
az én muzimban a solferinói és königgrätzi csaták molnárkék pantallós, szürke kabátos veteránjai
álltak őrt, az én Muzimban rablót és pandúrt, hosszú métát játszottunk, versenyfutásra ott gyűltek
össze Pest fiúi, tavaszkor ott volt a legnagyobb gojzi vásár, onnan indultunk verekedni a Kistérre, a
messzi Fatérre, a Károlyi-palota márványcsúszdáján ott lyukasztottuk ki mind a nadrágunkat, onnan
vándorultunk ki a ligetbe a Garobaldihoz, az első indiánokhoz, akik az állatkertbe jöttek…”
(Pásztor Árpád: A muzi, részlet)
Itt zajlott le a Pál utcaiak és a vörösingesek legfontosabb konfliktusa: az einstand.
„Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy
szentjánoskenyér-magba – pesti nyelven: boxenlibe – játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el
akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú
hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog
használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az
ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.”
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, részlet)
Kossuth ravatala a Múzeumkertben, 1894.
„Pár nap múlva már haza is hozták a halott Kossuth Lajost. […] Lobogó fáklyák kísérték a kocsit. És
mintha a szél seperte volna le a kalapokat az emberek fejéről, mindenki fedetlen fővel állt. A nagy
csendben a verebek csipogtak, és gyerekek lógtak a rügyező fákon, hogy kényelmesen nézhessék a
temetést…
Te a temetésre is elmentél. Kivonult az egész iskola. Három babérlevelet hoztál haza.
Borítékba tetted, ráírtad a borítékra:
- Levelek Kossuth Lajos koszorúiból. – Kaptam Budapesten, 1894. március 31-én.”
(Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk, részlet)
A múzeum Sándor utcai oldalánál, a kerttel szemben látható a régi Országház épülete,
ma az Olasz Intézet kapott itt helyet. Itt tartották az alsóház üléseit, amig nem épült fel
Parlamentünk. A felsőház a Nemzeti Múzeumban bérelt termet. A gyerekek szívesen bámészkodtak, ha a neves
politikusok megjelentek a bejáratnál.
kapcsolódó linkek
Vissza a térképhezgaléria
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
