Szerkesztőség

 
"1896-ban váratlanul megjelentem a Pesti Hírlap szerkesztőségében, hogy újságíró legyek. De az akkori szerkesztő éppen vadászaton lévén, vártam, amíg visszajön, és így csak tizennégy év múlva foglalhattam el állásomat, amelyben ma is működöm. A közbeeső időt a Budapesti Naplónál és a Pesti Naplónál töltöttem. […]"
 
(Részlet Molnár Ferenc önéletrajzából)
 
"Molnár Ferenc tudatos eltökéltséggel Pest írója akart lenni, s alig van olyan rétege a fővásrosnak, amelynek jellegzetes alakjait gombostűre ne tűzné...Molnár az első író, aki mindkét lábával a modern világvárossá fejlődő század eleji Budapest talaján áll. Vállalja a várost, annak az írója akar lenni. Az újságíró krónikás pontosságával ismeri a város életét, az éhes nagyváros megannyi jellemző alakját: a zsaroló újságírókat, a bürokrata kishivatalnokokat, a panamázó politikusokat, a ligeti kikiáltókat és hintáslegényeket, a széntolvajokat éppen úgy, mint a lipótvárosi zsúrok közönségét, a kávéházi széplelkeket és a semmirekellő szépfiúkat. Fiatalkori publicisztikai írásai, tollrajzai kitűnő pillanatfelvételek a század eleji magyar "bábelről", s nagy elismeréssel, irodalmi értékként fogadja a kritika és az olvasóközönség egyaránt...."
 
(Molnár Gál Péter)
 
"Egyfelől bevonta az irodalomba a fővárosi utcák enyhén stilizált jellegzetességeit, felfedezte a grundokat, a Városligetet, a jégzajlásos Dunát és a zúzmarás, behavazott Margitszigetet, másfelől öntudatra ébresztette a pestieket, önérzetet pofozott beléjük, citoyen-ekké nevelte őket. Mint a kis hordeerejű megfigyelések nagymestere, megfigyelte és bevezette az irodalomba a pesti polgárt, ezt a sehol máshol elő-nem-forduló kétlábú állatot… "
 
(Németh Andor, Toll, 1934.)
 
 
A Pesti Napló jubileuma
 
 

galéria