Horváth Elemér visszaemlékezése

a 19. század végi Pestre

„Kedves Öcsém!
 
Írod, hogy szívesen olvasod az én [100] év előtti megemlékezéseimet. Hát ha szívesen olvasod, úgy folytatom. Megmaradok egyelőre szorosan a Vámház-körút környezetében, mert úgy sokkal érdekesebb, ha ennek a környéknek 50 év előtti minden zeg-zúga felelevenedik előttünk…
 
A csarnok helyén nagy üres telek [állt] méhészettel, az 5. számú házban Kossuch János edénygyári raktára, a Pipa-utcai fronton és a Vámház-körúti kapuig; a kapun túl egy női ruhaüzlet -ha jól emlékszem Fleischernek hívták- helyezkedett el…a házban még Gyurkovics Ferencnek is volt mészáros üzlete…
A 7-es szám alatt…a…Kerkápoly alapítványi ház…, [melyben] az első üzlet Morgenroth Náthán seprű és kefeüzlete volt…a kapun túl lacikonyha létesült… Ha ilyen népkonyhába járt a jó öreg Dobzse László étkezni…akkor ne sajnáljuk őt. Itt igazán nagyszerűen főztek és olcsó volt minden. Egy kitűnő leves 6 krajcárba…egy cigánypecsenye 16 krajcárba, egy nagy krémes, vagy almáslepény 4 krajcárba [került]. A Lacikonyha kirakata igen csábító volt. Az egyik auslag – mint akkor mondták – tele volt torony magasságú süteményekkel…a másik kirakatban sütötték a cigánypecsenyét, amit kívülről seregesen bámultak.
Menjünk tovább…a  9. szám alatt…az utca felől deszkapalánk volt. Ha azon keresztül bement az ember, egy nagy udvarban találta magát, melynek közepén egy óriási vén eperfa, illetőleg szederfa állott. Innen…szedegettük mi, gyerekek a leveleket a [selyemhernyótermeléshez]. A következő épület a 11-es számú [régi péküzlettel], akkor már meg volt (1890-ben)… ahová azért szerettem bejárni, mert minden verklist beengedtek, s minthogy nagy ház volt, sok kis lakással, nagy ricsaj volt mindig az udvarán, ha jött a verklis, ami nékem nagyon tetszett…
Innen tovább, a Lónyay-utca sarkáig több divatáru- és nőiruha-üzlet hirdette a 90-es évek fejlett kereskedelmét…
Menjünk át a Vámház-körút másik oldalára…a Lövész-utca (ma Királyi Pál-utca) sarkán a Las Torres Gyula kőedény-gyáriraktárát…tovább menve, a kis Bittner-féle hentesüzletet látta a járókelő…
 
…A mult század végén, a Vámház-körúton még lóvonat járt. Az utca közepén egy vágány vezetett a Kálvin-térre...Itt találkozott az Üllői-útról, Lónyay-utcából, Vámház-körútról és a Múzeum-körút felől jövő lóvasút. Hacsak tehettem, kiszaladtam az utcára. Érdekelt a sok ember,a kocsi, a katonák, a pléhszámos, lószőrforgós rendőr. Szerettem nézni, ahogy nyári melegben, gumitömlővel öntözték az úttestet…A Vámház-körúton az egyik lóvonatot két barna ló húzta… Kifáradtak a lovak - mondta hangosan a kocsis – nem akarnak húzni, alig pihennek valamit. Várunk néhány percet, majd mennek megint. A közönség kedélyesen fogta fel a kocsis ezen kijelentését, nem zúgolódott. Megvárta nyugodtan, mire a két lónak újra kedve kerekedett, hogy meginduljanak.
Valami baj azonban mégis történt. Mikor a lovak újra húzni kezdtek, néhányan lemaradtak a  kocsiról, nem tudtak elég gyorsan felszállni. Akiket ez a baleset ért, megvárták a következő vonatot és azzal utaztak tovább… 
 
…A Lónyay-utca és a Kálvin-tér sarkán a régi református gimnázium épülete bámult a nézőre, mely még akkor épült, amikor a Kálvin-tér Széna-tér volt, a Lónyay-utcát Nyúl utcának és a Török Pál-utcát Oroszlán-utcának hívták. Ez a gimnázium később megszűnt és beljebb, a Lónyay-utcában az elemi iskola mellett kapott új hajlékot. A régi gimnázium épületében, a Lónyay-utcai oldalon a híres Lakos Lajos lakatos dolgozott, a Lónyay-utca és Kálvin-tér sarkán pedig egy régi könyvkötő bolt éktelenkedett. Ez az üzlet azért érdekelt, mert a kirakata tele volt a félévszázad előtti olcsó regényekkel, melyek kétféle nagyságban és kivitelben jelentek meg. Kisebb, ha jól emlékszem, 8 krajcáros és nagyobb, 12 krajcáros alakban. Színes borítékján a regényben előforduló megrázó eseményeknek a képével…
A regény kiválasztása benn az üzletben már maga is óriási élvezetet nyújtott, mert elém raktak vagy 200 füzetet és ebből választottam ki, amelyik legjobban érdekelt…
 
Akkoriban a környéken három csapat létezett, akik egymás ellen háborút folytattak: 1. Molnáristák (a Molnár-utcából és környékéről regrutálódott fiúk). 2. Vámházisták ( a Vámház környékéről való csibészek). Ezek közé tartoztunk mi is. 3. Múzeumisták (a [Magyar Nemzeti] Múzeum környékéről). Ez a három félelmetes csapat uralta ezt a környéket…Egy-egy csapat 30-40 gyerekből állt. Egynéhányszor résztvettem…a harcokban, de mikor láttam, hogy ennek fele se tréfa…úgy intéztem  a dolgot, hogy az én két gömböc-pajtásomat fedezéknek használtam fel, amire alkalmasak voltak, széles hátuknál fogva.
 
Mára elég, pár nap múlva folytatom, addig is ölel, szeretettel
                        Bátyád:
                        Rezső."
 
(Horváth Elemér és Horváth Mária: Írások Budapestről, képekkel. Bp. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1940. részletek)