Gereben Ferenc szociológus

üzenetét felolvassa: Molnár Árpád

Nem a megfelelő Flash Player van a gépen A legújabb verzió letölthető innen.
You need to upgrade your Flash Player Download new flash player from here.

Kedves Ernő!
 
Ugye nem neheztelsz rám azért, hogy letegezlek? Holott – bár kenyerem javát már megettem – bőven öcséd lehetnék, hisz Te immár száz éve, hogy életre keltél egy könyv lapjain. Hiába: Te már örökre megmaradsz annak a kiskamasznak, amilyennek megismertünk A Pál utcai fiúk-ban, amikor hősi halált haltál a Grundért.
Kissé zavarban vagyok, amikor felteszem Neked a kérdést: vajon tudod-e, hogy önfeláldozásod ellenére a Grund végül elveszett? Ezt a nagyon szomorú hírt meg kell tetézzem azzal, hogy regénybeli barátaid és társaik, és az ő gyermekeik és unokáik az elmúlt száz év alatt sok más grundot is elveszítettek. Olyannyira belejöttünk a vesztésbe, hogy Ottlik Géza, a Te íródnak egy fiatalabb kollégája szerint: „talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél – mindenesetre igazibb tulajdonunknak.” De azért azt is tudnod kell, hogy eddig minden vereségünket túléltük, és áll még a Pál-utca is! És a vörösingeseket mégis csak kizavarták a Füvészkertből…
Kedves Ernő! Igazából azért írok Neked, hogy elmondjam: akárhogyan is alakult a Grund sorsa, a Te áldozatod nem volt hiába való - nevedet most már örökre CSUPA NAGYBETŰVEL írjuk! Mint ahogy azokét a fiúkét is, akik példád nyomán - ott a Pál utca környékén - félszáz évvel utánad szintén életüket adták a Grundért. Tudd meg, Ernő, hogy a Te történeted nemcsak az itthoni, hanem a környező országokban élő magyar olvasóknak is egyik legemlékezetesebb olvasmánya, és hogy híred – különböző nyelvű könyvekben és filmekben - az egész világon elterjedt! A Te példád ma is él és hat: azt üzeni minden embernek, hogy ami nagyon kedves nekünk, azért ki kell állnunk, még ha ez „rövid távon” nem is kifizetődő. Mert az élet enélkül csak szolgaság…
Remélem, a következő száz évben is velünk maradsz, és unokáink unokáinak is kedves olvasmánya leszel, és nem űz el semmiféle okoskodó tanügyi reform! Hisz a jövőben is lesznek einstandoló pimaszok és megvédendő grundok - példáddal segítsed a jó ügyek későbbi védelmezőit is!
Több mint fél évszázados barátsággal üdvözöl:
 
Gereben Feri bátyád (vagy öcséd?)
 
Budapest, 2008. február 17.