„A református templomban volt a vizsgád. Meleg nyáron, kora délután. A beteg anyánk helyett apa engem vitt el a vizsgádra. […] Felhevülve jöttünk be a porors, lármás, Kálvin térről. Apám a kezemet fogta, ahogy lábujjhegyen keresztülvezetett a hűvös, szép templomon. Mindjárt megláttalak az új ruhádban, ahogy izgatottan fészkelődtél a többi gyerek között. Ünnepélyesen csengett a magas boltívek alatt a fiúk hangja, amikor feleltek.”

 

(Molnár Erzsébet: Testvérek voltunk, részlet)