Hol játszottak a józsefvárosi gyerekek? Megtaláltak minden üres telket, vagyis grundot.

A múzeumisták, vagyis az irokézek törzse gimnázistákból állt: a Református Gimnázium és a Markó utcai Gimnázium tanulóiból; szövetségeseik a Petőfi tériek és a József tériek voltak. A rivális csoport: a reálisták, a Markó utcai és Zerge utcai reálból, a Kistériek és a Röser-intézetisek szövetségével.

A VIII. kerületi Főreáliskola 19. tanúsítványa szerint mégis komoly problémával küszködtek az iskolák:

 

„Feltűnően szaporodtak a tornázás alól való felmentések. A felsőbb osztályokbeli tanulók általában nem nagy kedvvel vesznek részt a tornagyakorlatokban, emiatt még nagyobb fontosságú a tornázás itt a fővárosban, ahol a nyereségvágy a legkisebb tért is minél nagyobb haszonnal igyekszik értékesíteni, hol az udvarok mindinkább összezsugorodnak, a kertek és a szabad terek egymásután eltűnnek és a szabad mozgásra hívó alkalmak is kevesbednek, míg másrészről a társadalom elpuhulása és túlfinomodása mindinkább terjed és vele sok szülő azon törekvése is, hogy gyermekét minél előbb és az életben szükséges minél több ismerettel ellássa.” – írta 1890-ben Felsmann József igazgató.

 

Azóta a grundok eltűntek, ahogy A mi grundunk-fotópályázat alkotásai bizonyítják. Nézzétek meg a fotókiállítás többi képét is a kiállítási terek mellett!