Kávéházi élet

„Aki e korszak irodalomtörténetét meg fogja írni,
legjobban teszi, ha fejezetei címéül egy-egy kávéházat választ:
Royal, Club, Central, New York, Szabadság, Philadelphia, Modern.”
Fenyő Miksa

 
Budapesten a múlt század elején ötszáznál is több kávéház működött. A legtöbb meghatározható vendégkörrel rendelkezett: a henteseknek, az artistáknak, a festőknek és persze az íróknak, költőknek is megvoltak a maguk törzshelyei.
 
Az irodalmi emberek körében a kávéházi életforma teljesen általános volt: sokan itt írták műveiket, a szerkesztők itt fogadták a szerzőket, itt szerkesztettek, itt korrektúráztak és itt olvasták először a frissen megjelent lapot.
   
 
 
Karinthy ezeket a sajátos életformát élő embereket nevezte Homo Caffeaticus Litterarius-nak.
Tucatnyi belvárosi kávéház rendezkedett be arra, hogy a feketén és az egyszerű ételeken túl nyomdai ívvel, úgynevezett „kutyanyelvvel”, tintával, magyar és külföldi napilapokkal, folyóiratokkal, sőt könyvekkel, lexikonokkal fogadja vendégeit – a nap bármely szakában.
A törzsvendégek sokszor hitelre fogyaszthattak, de az is előfordult, hogy a műértő főpincér – a frissen elkészült művet megbecsülve – előleget adott.
A Nyugat történetében meghatározó szerepe volt a New York és a Centrál kávéházaknak, de az egyes szerzők és szerkesztők máshol is otthonra találtak, törzshelyeik időről időre változtak.

galéria