Tevékenysége a Nyugat munkatársaként

Az első évfolyam egyik felfedezettje. Egyetemi barátai, Kosztolányi és Juhász Gyula segítségével jutott el híre Osváthoz, aki a nagyváradi A Holnap antológia megjelenését követően levélben hívta a folyóirat munkatársai közé. A szerkesztőség már 1909 elején felkérte első verskötetének összeállítására. A folyóiratban életművének döntő része, mintegy kétszáz verse, három regénye, húsz novellája, színjátékai, több mint száz cikke, esszéje, ötven fordítása jelent meg, kritikai sorozatot vezetett Könyvrőlkönyvre címmel.
1917-től Adyval együtt szerkesztőként szerepelt a címlapon. Ady halála után egyedül (1919–1920), majd Osváttal közösen vitte tovább a munkát. Osvát öngyilkosságát követően Móricz Zsigmonddal (1929–1933) együtt vállalták a szerkesztői posztot. 1933–1939-ig Gellért Oszkárral közösen, majd egyedül lett szerkesztője a lapnak. 1937-től betegsége miatt Schöpflin Aladárt és Illyés Gyulát társszerkesztőként vonta be a munkába.
1941 augusztusában bekövetkezett halála után a hatóságok nem engedélyezték a Nyugat megjelenését, mivel a lapkiadási engedély az ő nevére szólt. A folyóirat munkatársai, akik már 1924-ben különszámot szenteltek munkásságának, az Illyés Gyula szerkesztette Babits Emlékkönyvben (1941) búcsúztak tőle.
 

 

Kortársak emlékezései

Babits Mihály tragikus ember; tragikus érző; tragikus gondolkodó; tragikus laikus. Nem tudom hányan élnek ilyenek? … Senkit ostobábban nem vádoltak meg azzal, hogy játszik a szavakkal. Halálos játék ez, komoly játék, kétségbeesett játék.
 
Kosztolányi Dezső, 1911
 
 
Nem volt kenyere az adminisztrálás és szervezés, a munkatársak sürgetése, új emberek keresése, témák kiosztása,  A tárgyalás a sokféle emberrel, akik egy szerkesztőségbe járnak, kéziratok, ajánlatok, rekriminációk, sürgetések dolgában… Egyhez váltig ragaszkodott: a magas irodalmi eszményhez. Nem bocsátott be a Nyugatba semmit, ami ezt az eszményt legalább is megközelíteni nem igyekszik, szigorúan kizárta a Nyugatból a csupán szórakoztató irodalmat. Ez volt az alapvető mértéke az ő szerkesztésének… Az adminisztratív ügyeket, az írókkal való tárgyalást rábízta Gellért Oszkárra, aki 1939-ig mint másik szerkesztő szerepelt a folyóiraton, majd jórészt Illyés Gyulára. Odahaza azonban sokat foglalkozott a Nyugattal, kéziratokat olvasott és bírált, munkatársakkal tárgyalt, ötleteket vetett fel. A Nyugat minden számán ott van szellemének bélyege… Akinek írása jelent meg a folyóiratban, az tudhatta Babits Mihály adta rá a nihil obstat-ot s ez megerősíthette önérzetét. Magas hatóság fémjelzését érezhette munkáján.
 
Schöpflin Aladár
 
 
Egyetértve vele s ellentmondva neki, ő volt mindig a mérték és a példa. „Túl szigorú voltál” — mondogatta néha egy-egy Nyugatbeli bírálatunk után, „X jobbat érdemelne, voltak érdemei...” vagy „nagyon elnéző voltál.” „A másodban még egészen jól tanult...” vagy „újabban nagyon hanyag...” gondolom hirtelen s valóban: tanár volt, a Nagy Tanár is ő volt, a versek „nagy tanárja”. „Még mindig olyan tanáros?” — kérdezte egyszer családi ebéd közben a sógorom, osztályfőnöke volt az első gimnáziumban. Tanáros? — tűnődtem akkor s úgy emlékszem nem válaszoltam. Igen — válaszolom elkésve most. Volt akire „pikkelt”, volt akit szeretett, volt akinek megbocsátott, s szerette, ha óra után kérdeztek tőle. Egyest adott, kettest, hármast és — buktatott. Intett és rótt. Ez már a tanársággal jár. Elzüllik nélküle az osztály...
 
Radnóti Miklós
   
 
Testi és lelki szenvedés; évekig tartó halálos kór és fokozódó elszigetelődés azoktól, akikre hatni akart; rágalom és tudatos bántalom; ebben részesítette a sors, miközben trónra ültette, duplán is tüzesre: rangosztó szerkesztő és díjosztó kurátor lett; a hízelgés, a sziszegés, a káromlás úgy dőlt rá, hogy szinte ki sem hallatszott alóla a költő hangja.
 
Illyés Gyula
 
 
A Nyugat huszonöt éves jubileumán  a Zeneakadémián … egyszerre Babits lépett előre, és hirtelen megéreztem, hogy felépült abból a hisztérikus összeroppanásból, amelynek a Magyar költő kilencszáztizenkilencben volt a kezdete, és befejezése talán éppen Az írástudók árulása. „Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben. Nagyobb feszültség ketyeg itt magunkban mint titkos pokolgép. Aknáinkban megtorlódott az igazságtalanság, s nincsen félelmesebb robbanószer földön és föld alatt”, mondta többek között és még azt is, hogy „gyilkos gázok füstölögnek a laboratóriumokban, s gyilkos ideológiák a lelkekben”. Aztán megjelent a Versenyt az esztendőkkel, és többé nem lehetett kételkedni Babits költői megújulásában.
 
Vas István
 

Babits Mihály