VITÁLIS Szabó István vasesztergályos váltig mondta, mondta, van egy álma. Pest legszebb, legcsinosabb, hamvas bőrű, nárciszillatú lányát, akár ha csak egyetlen éjszakára, feledhetetlen élményként ágyába viszi. Hajnalig öleli, ébredő napfényben fürdeti.

Buzás Károly megállította gépén a forgó tokmányt.

– Mi az, hogy feledhetetlen? Van kezük, lábuk, bugyijuk. Feleségül veszed. Amíg élsz, felesel.

Vitális Szabó István komoly hangon válaszolt.

– Combja hosszú lesz, hasa lapos, melle kemény, bimbója parányi, rózsaszín, szája puha szamóca, foga hófehér....Tovább