A Kézirattárról
|
A Kézirattár a múzeumi szervezeten belül önálló gyűjteményként 1970 óta működik. Nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva ugyanis ekkor alakították ki mai felépítését és arculatát. Története azonban sokkal messzebbre nyúlik vissza.
|
A Kézirattár alapját képező irodalmi kéziratok gyűjtése és megőrzése a Petőfi Ház megalapításával intézményesült 1909-ben, melynek kezdeményezője a Petőfi-kultusz ápolására 1876-ban szerveződött Petőfi Társaság volt. A Társaság tagjai a tizenkilencedik század végén felismerték, hogy az írói dokumentumok kívül esnek az akkori könyvtárak, múzeumok, levéltárak gyűjtőkörén. Ezért megmentésükre létrehozták a Petőfi Múzeum című folyóiratot, majd 1888 és 1895 között összegyűjtötték az akkor fellelhető Petőfi-kéziratokat. A Petőfi Ház 1909-ben Jókai Mór egykori Bajza utcai otthonában nyílt meg, és működött 1945-ig. A Bajza utca 21. számú házban jelentős Jókai-emlékek is maradtak, illetve gyűltek össze. Így kézenfekvő volt, hogy a Petőfi Ház a Jókai-kultusznak is őrzőjévé és ápolójává váljék A Petőfi Ház 1945 után a Budapesti Történeti Múzeum kezelésébe került, és gyűjteménye 1948-49-től József Attila-, majd Ady Endre-kéziratokkal és dokumentumokkal bővült. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumi évében ugyanis (a korszak marxista irodalomtörténeti szemléletéből következően) Petőfi után a huszadik század két nagy “forradalmi költője”, József Attila és Ady Endre kultuszának ápolására, kézirataik, életrajzi dokumentumaik összegyűjtésére szintén országos mozgalom indult. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Főosztálya által kezdeményezett gyűjtés az elkövetkezendő években egyre jelentékenyebb irodalmi kéziratgyűjteményt eredményezett, amely kinőtte a Petőfi Ház kereteit, és önálló irodalmi múzeum alapítását tette szükségessé. 1954-ben országgyűlési felhatalmazással megnyitotta kapuit a Petőfi Irodalmi Múzeum, mely 1957-ben költözött mostani helyére, a Károlyi Palotába. Az 1950-es évek végétől megkezdődött az egybegyűlt anyag szakszerű feldolgozása, katalogizálása és kutathatóvá tétele. A Kézirattár gyűjtőkőre az 1960-as évektől fokozatosan bővült, az 1970-es évektől pedig megszabadult az ideológiai béklyótól is. Már nemcsak az emblematikusnak számító szerzők hagyatékát gyűjtötte, hanem minden irodalommal kapcsolatos anyagot, előbb határon belül, majd fokozatosan a határon túlról is. A kezdeti néhány ezer kézirat mára több mint egymillióra duzzadt.
