1972-től 2003-ig volt a Magyar Rádió aktív munkatársa, előbb a Rádiószínháznál, majd a Művészeti Főszerkesztőségen belül.
A kezdeti években gyártásvezetőként, majd 1980-tól (esztétikai, filozófiai, színházelméleti tanulmányai befejeztével) szerkesztő-dramaturgként tevékenykedett. A színházi közvetítések főszerkesztőjeként elsődleges feladata volt az országon belüli és a határon túli magyar színházak jeles előadásainak figyelemmel kísérése, archiválása és műsorra tűzése. Emellett számos magyar- és világirodalmi mű rádióra alkalmazásával, illetve szerkesztésével járult hozzá ezen alkotások rádiós bemutatójához.
1989-től önálló műsorokkal is jelentkezett.
Első dokumentumműsorával (Felejthetetlen éveink – Nők a lágerban) hangjáték-pályázati díjazott lett, valamint elnyerte a László Anna-emlékserleget.
Közel ötven önálló művet alkotott, ezek közül a legjelentősebbek Kritikusok Díjában, valamint Új Magyar Hangjáték Díjban részesültek:
- Nem élek én tovább – In memoriam Földes Gábor
- Pro Patria 1956
- Szolgálatteljesítés közben
- Plébános farmerban
- Tanúból elítélt
- Sztalin elvtárs, elszámoltunk
- Reményeink nyara
- Naszvadi találkozó (Maráz László társaságában)
- Királyi háromszög
Dramaturgi munkájáért 1994-ben részesült Cseres Miklós-különdíjban (Szentlászló védelmében – szerb–horvát háború), ugyanebben az évben dokumentumműsoraiért, 1999-ben a színházi közvetítések szerkesztéséért részesült MR.Nívódíjban.
Alkotásaival három alkalommal vett részt a Prix Italia nemzetközi rádiós-televíziós seregszemlén.
1999-ben a Belvárosi Kiadó megjelentette a Páskándi Géza és Pinchas Müller levelezéséből, P. Sebők Anna és Varga Géza társaságában készült, Múlhatatlan barátsággal című dokumentumműsorát (amely Új Magyar Hangjáték Díjban részesült).
2003-ban András Ferenc és P. Sebők Anna Páskándi Gézáról készült, Szabadságösztön című portréfilmjének, majd ezt követően P. Sebők Anna dokumentumfilmjeinek (Erdély 1956 és Búcsú) volt a szerkesztője.
