1953. április 1-jén született Budapesten. Kritikus, irodalomtörténész, filozófia-oktató. 1978 és 1980 között tudományos továbbképzési ösztöndíjas volt az ELTE Bölcsészkar XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. 1981-ben avatták bölcsészdoktorrá summa cum laude minősítéssel. Disszertációja könyv formájában 1986-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál A lélek lehetőségei címmel.

1974 óta publikál kritikákat, tanulmányokat. Főleg az élő magyar irodalom mozgását próbálja nyomon követni; az elmélet terén pedig elsősorban a francia formalizmus különböző ágazatai (strukturalizmus, szemiotika), továbbá a líraelmélet foglalkoztatja. Eddig mintegy kétszáz publikációja látott napvilágot ezekben a témakörökben. Gyakran írt filozófiai és szociológiai kérdésekről is; ezeket többnyire szintén az esztétikai vagy irodalomelméleti kérdéseknek alárendelten vetette fel.

1981 és 1984 között aspiráns volt az ELTE Világirodalmi Tanszékén. 1984 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozik a XX. századi osztály munkatársaként, illetve osztályvezetőként. Jelenleg a magyar kritika történetének megírásával foglalkozó munkacsoportban vesz részt, kutatási területe a Nyugat első nemzedékének kritikai szemlélete és irodalomfelfogása; ezen belül egy Ignotusról szóló kismonográfia megírását tervezi a közeljövőben.

Két évtizede foglalkozik a legújabb francia irodalomelmélettel, főként Roland Barthes munkásságával. Az ő életműve volt kandidátusi disszertációjának tárgya (1994, könyv formában: A semleges próféta, Osiris–Gondolat, Budapest, 1996). Összegyűjtött tanulmányainak címe: A költő hét bordája (Latin Betűk, Debrecen, 1996). 1990 óta tart kurzusokat a legújabb francia filozófiáról Debrecenben, a KLTE Filozófiai Tanszékén. 1997 óta az Egyetem habilitált docense, az újonnan alakult Esztétika Tanszék vezetője.

2009-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.

 

 

A Digitális Irodalmi Akadémia Rákos Sándor-szakértője volt 1998-tól 2009-ig.

 

1948. június 6-án született Újpesten. Író, irodalomtörténész, egyetemi magántanár.

1968-tól három évtizeden át a sajtóban dolgozott (Magyar Hírlap, Magyar Hajózás, Könyvvilág, Népszava). Recenziókat, könyvkritikákat publikált az Élet és Irodalomban; kulturális újságíróként-szerkesztőként több száz cikket írt a magyar irodalom és a könyvkultúra témájában.

1970 júniusában elvégezte a MÚOSZ kétéves Újságíró Iskoláját.

1977-ben magyar–népművelés szakos diplomát szerzett az ELTE Bölcsészkarán.

1983-ban summa cum laude minősítéssel bölcsészettudományi doktorrá avatták az ELTE-n. (Témavezetője Koczkás Sándor irodalomtörténész volt. Disszertációjának címe: József Attila, a Szép Szó szerkesztője.)

1985–1988 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottságától elnyert ösztöndíjjal aspiráns az ELTE BTK XX. századi magyar irodalmi tanszékén. József Attila életét és költészetét tanulmányozta. Témavezetője: Szabolcsi Miklós akadémikus.

1998 decemberében védte meg József Jolán, a költő édes mostohája című kandidátusi értekezését. Disszertációja könyv formájában 1998-ban (második kiadása 2005-ben) jelent meg József Jolán, az édes mostoha. Egy önérvényesítő nő a huszadik század első felében címmel a Papirusz Book Kiadó gondozásában.

1999-ben elnyerte az irodalomtudomány kandidátusa tudományos fokozatot.

1999-ben Déry Tibor-díjjal jutalmazták.

1999-től főiskolai docensként, majd 2003-tól főiskolai tanárként műfajismeretet oktatott a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán a kommunikáció és a fotóriporter-képszerkesztő szakon. 2007 őszén egyetemi magántanári címet adományozott számára a Kaposvári Egyetem Szenátusa.

A Ferenczi Sándor Egyesület tagjaként (1989–2009) részt vett az egyesület Thalassa című folyóiratának szerkesztő bizottságában, s 2003-ban a lap felelős szerkesztője volt.

Alapító tagja a 2002 decemberében megalakult József Attila Társaságnak, 2008 márciusától a társaság társelnöke.

2002 óta szerkeszti és vezeti a Művészet és pszichoanalízis című műhelybeszélgetés-sorozatot – a Ferenczi Sándor Egyesület, a József Attila Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezvényét – a Károlyi-palotában.

2005 óta a Szépírók Társaságának tagja.

Fő kutatási területe: József Attila élete és költészete; az alkotáslélektan, valamint az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata.  

A témával kapcsolatos fontosabb könyveit, tanulmányait lásd itt.

Rákos Sándor életét és pályáját feldolgozó monográfiája – Csigavonalban a Parnasszusra. Rákos Sándor földi poklai és táguló költői világa címmel – 2009 őszén jelent meg az Argumentum Kiadónál.

 

2009-től – Angyalosi Gergelyt váltva – a Digitális Irodalmi Akadémia Rákos Sándor-szakértője.