Zsöllye

Időpont
Felolvasószínház
Forgách András: Elszakítottak
Kaffka Margit és Bauer Ervin szerelme
ősbemutató
Szereplők: Tóth Ildikó, Mészáros Béla, Tasnádi Bence
Zongorán közreműködik: Vecsei László
 
Rendező: Lengyel Ferenc
 
Belépőjegy: 1400 Ft
 
Forgách András
ELSZAKÍTOTTAK
 
Kaffka Margit és Bauer Ervin szerelme
felolvasószínház 
 
A szerelemben, mint tudjuk, sohasem csak két szereplő van. Mindig van egy harmadik is, akin keresztül akár a külvilág, akár maguk a szereplők érzékelni tudják egy kapcsolat mélységét, milyenségét, történetét. Csak a másik történetén keresztül élhetjük át saját történetünket. S ha ez a másik Kaffka Margit, az éppen sikeressé váló és saját hangjára találó írónő, aki egy nála tíz évvel fiatalabb, frissen végzett egyetemistában, egy természettudósban találja meg szellemi ikerpárját, akkor a történet kezd felizzani. És ha a harmadik Balázs Béla maga, ez a csupa ellentmondás őstehetség és szerelmi szélhámos, aki a fiatal fiú bátyja, egyben ellenpontja, akkor egy hallatlanul izgalmas szerelmi-szellemi, lelki-fizikai történet vázlata bomlik ki előttünk. És van itt még egy harmadik: a világháború. Az első világháború volt az ELSŐ, az emberiség ősélménye arról, hogy mindenki mindenki ellensége. Hogy nincs semleges oldal, hogy valamelyik oldalra kell állnod. Az első világháború volt annak az élménye is, hogy milyen kicsi az ember, a hatalmas csatatereken tizezerszámra pusztultak el, látszólag értelmetlenül, az emberek: ez az élmény, különös módon, éppen a természettudós Bauer Ervin feleségének írt levélnaplójában fogalmazódik meg: a napló, mely egyben levél is, őszinteséget feltételez, s eközben persze világos, hogy Ervin be akarja bizonyítani, hogy van olyan jó megfigyelő, van olyan jó szenvedő, van olyan jó szerelmes, mint akár a nagy írónővé váló szerelme, akár a bátyja, aki akkor már országos hírnévre tett szert. A szerelmet (a házasságot) az élet rövidre zárja, Kaffka Margit 1918-ban, 38 évesen, spanyolnáthában (mint annyian, abban a korban) meghal. A dokumentumok megmaradtak, Ervin naplóját, átírt, rövidített, szerkesztett formában a Nyugat közli, Kaffka Margit párhuzamosan írt naplója csak 1966-ban jelenik meg. Csodálatos tükörképe a férfi/női dualitásnak, a tükör két oldalán járunk. Két ember itt valóban egymásra talált. S hozzá Herbert, illetve Béla, aki előbb lelkes híve a háborúnak (mint annyian akkoriban), s csak később élednek benne a kétségek, de abból is ellentmondásos ideológiai konzekvenciákra jut, miközben a XX. század egyik legfontosabb filmesztétájává válik. Ervint 1938-ban lövik agyon, akkori feleségével együtt, ítélet nélkül, a Szovjetunióban. A színdarab nem lép túl az 1914-es éven, azt vizsgálja meg, három szenvedélyes és önmaga tökéletesítésére, a világ állandó megfigyelésére és a megfigyelések rögzítésére törekvő esendő emberi alak szavain keresztül, hogy mennyi arca és alakja van annak, ha a törékeny emberi szenvedély hatalmas erők forgatagában próbálja meg az örökkévalósághoz mérni magát. Mi a fontos? a nagy objektív erők, vagy a szubjektív érzelem? a szenvedély mért lángol fel mindig az elszakítottságban? hogyan válik művekké az emberi érzékenység? Margit, Ervin, Herbert, Kaffka, Bauer, Balázs –  csak a bukás és a tragédia, a halálos fenyegetettség és végül a halál rajzolja ki véglegesen az emberi nagyságot.