Múzeumelmélet

„A gyakorlat sohasem mentes az elméletektől. Minden kitartó törekvésben olyan rejtett alapvető képek irányítanak bennünket, amelyek elméleteket generálnak arról, éppen mit csinálunk. Létfontosságú, hogy tudjuk, melyek ezek, és ismerjük előnyeiket és korlátaikat, hiszen ennek következményei vannak az irányítás és a döntéshozatal minden szintjén.” (Gareth MORGAN)

A kötet érvelésmódjában, előfeltevéseiben, modalitásában és pragmatikájában egymástól radikálisan különböző szövegeket állít egymás mellé. Ami összeköti őket, mégsem csupán a tematikai szint. A múzeum intézményét, intézményi gyakorlatát, társadalmi beágyazottságát és szereplehetőségeit érintik, de ami ezen túl is közös bennük, az az elméleti igény érvényesítése a megközelítésmódban és a konkrét érvelésben egyaránt. És ez akkor is egyfajta egységet kölcsönöz e széttartó szövegkorpusznak, ha az elméleti tájékozódás és hivatkozásrend spektruma igen széles, a hermeneutikától a szervezetelméletig, a posztstrukturalizmustól a kortárs médiaelméletekig terjed. A tanulmányok pragmatikai vonatkozások tekintetében legalább ilyen széles skálán mozognak: a – jobb híján – filozófiai esszének nevezhető szövegek a múzeum intézményének jelenét és jövőjét igen absztrakt módon, a múzeumi praxistól távol maradva tárgyalják, míg néhány tanulmány a múzeumi tevékenységek napi gyakorlatát érinti a gyűjteményezéstől a dokumentáláson át a kiállításépítésig.